Kurrens Történelem 

Thank you! Your submission has been received!

Oops! Something went wrong while submitting the form

Üdvözöljük a Kurrens Történelem Egyesület honlapján!

dr. Nemes István: Orvosi hozzászólás a Mohács témához és a székesfehérvári királysírokban talált csontmaradványok antropológiai vizsgálataihoz.

Az újkor.hu internetes ismeretterjesztő magazinban a közelmúltban megjelent „Nekünk mégis Mohács kell…” című könyv szerkesztőinek re-recenziós cikkében személyemre nézve negatív hivatkozást lehetett olvasni, miszerint a 2015-ös Mohács szimpóziumon elhangzott, dr. Tolvaj Balázs igazságügyi orvosszakértővel közös előadásunk, – amelyben II. Lajos holttestének azonosításával kapcsolatos kételyeinkről számoltunk be –  „semmilyen új információt nem tartalmazott”


Válaszomban szeretném elmondani, hogy a prezentációra felkérő Farkas Gábor Farkassal történt előzetes tartalmi egyeztetés utáni előadásunkban 14 olyan fotó vetítésére is sor került, amelyek a 2014-es publikációnkban nem szerepeltek, ezért azok újnak számítanak.


Részletesen elemeztem továbbá a témában megszólaló egyetlen fogszakorvosként prof. dr. Salamon Henrik 1941-es  cikkét is, amelyben a már elhunyt fogorvos professzor II. Lajos esetleges fejlődési rendellenességére hívta fel a figyelmet. Az arccsontok elváltozása (retrognathia superior) ugyanis segítséget jelenthet az antropológusoknak II. Lajos csontvázának azonosításánál.  Tévedés tehát a szerkesztői válaszban szereplő utalás, miszerint ez a mi véleményünk lenne, mivel Salamon professzor közleményét csupán interpretáltuk az előadáson.


Sajnálatos módon az Éry Kinga által vezetett, és 2008-ban publikálásra került székesfehérvári embertani vizsgálatok során a fogászati vizsgálatokat végző orthodontus fogorvos szakértő nem talált a királysírok leletei között olyan koponyát, amelyen igazolni lehetne a fenti rendellenességet.  Az antropológusok által elvégzett szerológiai, röntgen, nyomelem és arcrekonstrukciós vizsgálatok alapján, és a témában a „Nekünk mégis Mohács kell…” című tanulmánykötetben nyilatkozó fiatal antropológusnő véleménye alapján kijelenthető, hogy II. Lajos csontvázát nem találták meg a székesfehérvári királysírokban.


Lehet azon vitatkozni, hogy ezek a vizsgálatok korszerűek-e vagy sem, bár a több mint 100 éves múltra tekintő röntgen vizsgálatokat inkább rutinnak nevezném, de a korunkra jellemző és újszerű DNS vizsgálatok már egyértelműen korszerűeknek számítanak. Nem a korlátait, hanem az előnyeit kellene mérlegelni, azok pedig egészen új lehetőségeket nyitnak meg a kutatók előtt. A csontokban talált DNS anyagot összehasonlítva egy rokon biológiai anyagával megmondható, van-e valamilyen szintű rokonsági kapcsolat köztük. Ez az a vizsgálat, amit az antropológusok nem végeztek el a székesfehérvári kutatómunka során!  Legalábbis az erről kiadott tanulmánykönyvben ez nem szerepel.  A beszámoló szerint két emberi DNS vizsgálatot indítványoztak a nemiség megállapításának reményében, de az egyik biológiai anyag előzőleg tönkrement, ezért az eredménytelen volt, míg a másik sikeres volt, és a Habsburg Albertnek tartott csontvázról bebizonyosodott, hogy férfi volt az illető.  További összehasonlításra vagy például az Árpád-házi királyok csontjainak DNS vizsgálatára sem került sor.  Ennek különös jelentőségét az adja, hogy néhány hónapja megjelent a sajtóban, cseh orvosok, kutatók megállapították: a Prágában eltemetett V. Lászlóról, hogy leukémiában hunyt el.  Albert és V. László közötti apa-fiú rokoni kapcsolat miatt kezdeményezni lehetne az összehasonlító DNS vizsgálatot, mert valószínű, hogy V. László biológiai anyagát is megtalálták a prágai kutatók.  Mindenféleképpen sürgető lenne a DNS vizsgálatok elvégzése a királyi csontokon, mert a késedelem növeli annak a valószínűségét, hogy a még értékelhető biológiai anyag tönkremegy!  Éry Kingáék kutatásai óta pedig már 10 év is eltelt, veszélyben van tehát régi királyaink DNS-e!


Farkas Gábor Farkas a Múlt-Kor 2016 decemberi számában publikált, és az újkor.hu magazinban legutóbb megjelent  kijelentésére – miszerint  Sárffyék a király fogain lévő jegyekről  ismerték fel  II.  Lajos holttestét – szeretnék még reflektálni.  Ezt a megállapítást orvos még nem írta alá! Nincs még egy tanúvallomás, eredeti dokumentum, vagy tárgyi bizonyíték, ami alátámasztaná a laikus Czettritz, cseh lovagkamarás személyes, szubjektív véleményét.  A holttesten ékszert, személyes tárgyat nem találtak, mellékleletek tehát nem voltak, nyomozás pedig egyáltalán nem történt.   A „Nekünk mégis Mohács kell…”c. könyvben olvasható dr. Magyar Lóránt igazságügyi orvosszakértő véleménye:  „Czettritz és Sárffy akár egyértelműen azonosíthatták II. Lajos holttestét.”, ami feltételes módban fogalmazódott, nem pedig kijelentő módban, tehát nem ugyanaz a jelentése.  Szebelédi Zsolt szerint Czettritz felismerhette, tévedhetett, vagy nyilatkozhatott hamisan, – „akár egyértelműen” is – tehát az azonosítás valószínűsége: 33,3 százalék.  Kollégámmal, dr. Tolvaj Balázs igazságügyi orvosszakértővel egyetemben ezzel az utóbbi százalék-számítással értünk egyet, amit egy későbbi orvosi konszenzus alapjának tekintünk. Fogszakorvosi véleményem erről a kérdésről részletesen kifejtve az Orvosi Hetilapban (Nemes István, Tolvaj Balázs, II. Lajos magyar király holttestének megtalálása, Orvosi Hetilap 2014. március 23, 475-480.) és az Orvostörténeti Közleményekben (Botlik Richárd, Nemes István, Tolvaj Balázs, Kétségeink II. (Jagello) Lajos cseh- és magyar király holttestének azonosításával kapcsolatban, Orvostörténeti Közlemények, 2016, 5-21.) olvasható.


Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni a holttest fizikai állapotát sem, mert a Sárffy levélben olvasható ép, romlatlan holttest leírása igencsak távol esik dr. Magyar Lóránt véleményétől: „a 4-8 hetes holttest az előrehaladott bomlás, rothadás állapotában van, a tetem színe bizarr, fekete, barna, zöld, szürke. A bőr testszerte lyuggatott. Ezen likacsokban, ill. a fej nyílásaiban nagy mennyiségű, 8-10 mm hosszúságú légylárva(nyüvek) türemkedik elő.”  Ha Sárffy levelében meg is szépítette a valóságot, akkor sem tartom valószínűnek, hogy a győri udvarbíró-kanonokot kísérő egyszerű és ugyanakkor babonás katonák, akik féltek a pestistől, a fekete haláltól, hajlandók lettek volna lemosni és ingbe öltöztetni egy ilyen állapotú holttestet.  Czettritz pedig a légylárváktól nyüzsgő, bűzös fekete lábat csókolt volna, avagy puszta kézzel belenyúlt volna abba a szájnyílásba, amelyen keresztül hangyák, rovarok, nyüvek ki-be járnak? Ha volt még egyáltalán lágyrész a koponyacsontokon a halál után 50 nappal és főleg a három héttel későbbi temetéskor, amikor nagyszámú közönség látta a holttestet, de nyüveket senki sem vett észre!


Véleményem szerint túl sok itt a megválaszolatlan kérdés, ezért nem szabad még lezárni a történelmi vitát, sőt folytatni kell, de kizárólagosan szakmai és kollegiális alapon, a kölcsönös tiszteletadás szabályainak a betartása mellett!

dr. Nemes István

 

 

copyright 2016
Kurrens Történelem Egyesület